Október 28.

Október 28.

Az nagyon fontos, hogy olyan munkád legyen, amitől boldog vagy. Persze vannak jó napok meg rossz napok, teljesen normális, hogy egyik nap lejjebb van az energiaszinted, a másik nap feljebb, de ha megnézem az egész életemet visszafelé, akkor ez mindig boldogsággal tölt el.
S. Hegyi Lucia

Akkor újból kezdem. Mármint a mai napra vonatkozó írásomat, mert leállt a gépem, és elveszett, amit írtam…

Hmmm. Szóval igen, az egy meghatározó dolog, hogy az ember szeresse, amit csinál. Mert sajnos közeli az élmény, amikor hányingerrel és gyomorgörccsel küszködve mentünk minden reggel, azon idegeskedve, ma éppen mi nem fog tesseni a frusztrált, mindig mindent mindenkinél jobban tudó, magát tévedhetetlennek és mindenhez értőnek gondoló főnökünknek. Mert ha lila volt a ruha színe, akkor: kielégítetlen nők hordanak ilyet, ha fekete: akkor gyászolsz tán?, a parfüm vagy spray mindegy milyen: büdös, az ázott kutyájának a szaga: még mindig jobb, mint a tiétek. Ha nevettél, vagy szóltál a másikhoz, szerinte csak a munka rovására ment, ha neki volt beszélgethetnékje, nem volt gond, ha állt is a munka, másnap mégis te voltál, aki ugye nem végezte el.. Vagy ha mégis sikerült, akkor az biztos nem volt jó, minden alkalommal utána ellenőrzött, hiszen fő a bizalom.. Nem sorolom… Már múlt idő. Mondjuk nem hittem volna 2-3 évvel ezelőtt. Egy éve igen nagynak láttuk az esélyt arra, ami történt végül is, de nem ilyennek képzeltük. Slussz. Téma lezárva.

Most viszont az, ami van, szívet melengető. Egyrészt… Másrészt, elképesztő. Hazamenni a színházba, úgy, hogy tudod színpadon vagy. Szereped van, bizonyíthatsz! Igen felemelő érzés, és nem tudom hova tenni, ha akad olyan, aki ezt nem használja ki, nem él a lehetőséggel. Igen, elhangzik a darabban is, hogy mi a fenét keresel itt, „hogy mersz belépni a portán, ha nem izzik minden sejtedben:ma szétrobbantom a színpadot, a világot, mindent?! „( T. K.)

Igen. Vagyis nem vagyunk egyformák. Nekem létkérdés. Szívemben és életemben.