Október 16.

Október 16.

Biztos sokszor tapasztaltad már: egy jó beszélgetésnek, egy meghitt együttlétnek, egy szerelmes ölelésnek mintha zenéje lenne! Szinte hallani lehet. Nem füllel. Lélekkel. Ahol nincs harmónia, ott összevissza fecsegnek. Rumli van, zűrzavar. Ahogy egy zsebünkben felejtett mobiltelefon rögzíti néha; hallgasd meg, milyen hangzavarban élünk, ha nincs közöttünk szeretet. Mint egy majomházban: mindenki fújja, rikoltja, darálja a magáét.
De ha egy baráti beszélgetés! Hallgasd vissza! Az egymásra figyelő emberek csendjét, jókor megszólaló mondatait. A nevetéseket. A hang erejét. Amikor van miről beszélni - megtelik lélekkel a levegő.
Müller Péter

Érdekes kis szerkezet az emberi lélek. Főleg, amikor magamon tapasztalom meg a azokat a hatalmas mozgásokat, amikre képes. Példának okáért az elmúlt napok.  Péntek, a maga zsúfolt és aktív próbáival és fáradtságaival mennybemenetel, majd a tegnap, a hatalmas lendületű nekiindulásával,  mélyzuhanás… talán a fáradtságtól, talán a bosszúságtól, hogy nem mennek a tánclépések egyből…   De mitől mennének, hiszen sosem csináltam ilyet…  Mondjuk, ez nem érdekel senkit… Nem is akarok kifogásokat keresni, csak szégyellem magam… Megint hülyeség, tudom…  Nem tudtam még levetkőzni a kövér nő problémáját… Pedig lement már hét kiló…. de még van vagy 10-15, amit le kellene dobnom… Örök küzdelem, bár nem élem meg annak, csak nehezebben boldogulok, ennyi felesleges kilóval és még ott a térdem is… Persze, majd ezen is túljutok, csak felteszem a kérdést, ha nehezen tanulod a táncot, meg problémás a térded, mit akarsz a színpadon??????

Hülyeség…. Megoldom.  J