Október 10.
Ha a fecske levert fészkét ismét újra és újra tudja rakni, s legföljebb az üldözésen okulva más eresz alatt keres védelmet, rommá dőlt életterve vagy vesztett vagyona mellett miért csüggedne el éppen az ember, ki egyedül bír értelemmel, s egyedül hisz a gondviselésben?
Kemény Zsigmond
Nos, elfeledkeztem valamiről. Mégpedig arról, hogy már több mint egy éve írom a blogomat. Isten éltesse sokáig!! Hihetetlen, és mégis igaz. Ha naponta nem is írtam megjegyzést, vagy hozzáfűznivalót, de idézet nem maradhatott el. S ha másként nem, hát pótlólag. És ez alatt az egy év alatt mekkorát változott minden! Az egész életem… Mert a sors már csak ilyen, kiszámíthatatlan, és kegyetlen tréner. Nem is gondolná az ember. És mégis itt vagyok, bár egészen másképp, másként, mint eddig. Kesze-kusza gondolatillesztések, nekem így jó, én értem az összefüggéseimet, cikáznak a gondolataim. Meglepődök még mindig az emberek különös viselkedése okán, nem tudom sokszor a helyükre tenni, vagy inkább elhelyezni őket az élet polcain. Mindenesetre furcsa dolgok és megnyilvánulások történnek. Furcsállom, hogy a megkeresett, megjáró, mások már zsebre vágták rég c. keresetem jutalékát, több mint egy hónapja nem utalják. Azokban az emberekben is megbíztam. No, ez nem panasz, csak észrevétel. Él még bennem a naivitás, és azt az apró kis lángját, nem is hagyom elhamvasztani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése