November 25.

November 25.

A rút világnak gondja van,
minden embernek gondja van,
a sok angyalnak mind gondja van
s az Istennek is gondja van,
mert mindenkire gondja van.
S így múlik el a szép s a jó
az ember mellől nyomtalan.
Wass Albert

Békére szomjazó lelkem nyugalmát mindig megtöri valamilyen esemény… Ez önmagában teljesen természetes folyamat, hiszen a világ változó, változnak az emberek, az élethelyzetek, a körülmények, minden, ami mozgásban van… Azt viszont szomorúan tapasztalom, hogy egyvalami nem változik, a gonoszság és a rosszindulat. Vagyis dehogynem változik, rosszabbodik. Megdöbbenve hallom a hazug rágalmakat, szembesülök azzal nap, mint nap, hogy az emberek nem vállalják fel a tetteikért a felelősséget. Akkor máris akad bűnbak, aki t lehet okolni saját erkölcsi nyomorunkért… Nevezhetjük gonoszságnak, irigységnek…. Megnézném ezen lények lelkét, vajon milyen állapotban vannak? Nem kívánok én rosszat senkinek, hisz mindenkit utolér a végzete, de tényleg….  Annyira beletekintenék tekervényes agyszövevényeikbe, mi is játszódik le abban, amikor valamilyen ötlettől vezérelve elindul ama folyamat, mely kimondatja vagy cselekedteti velük azt, amit tesznek…  Már tudom, hogy hatalmas ego-val rendelkeznek, ha így jobban utánagondolok, hasonló karakterű emberek… Csak azt nem tudom megfejteni, mi a büdös fene hajtja őket egyre, hogy másokat befeketítsenek, másokat szidjanak, megalázzanak, kárt okozzanak…  Hiányzik belőlük a szeretet…  Ez nagyon sajnálatos dolog..  Beteg a lelkük, sérült, vagy eleve… Mindenesetre elgondolkodtat, persze csak azután, hogy magamból kikelve őrjöngök, mint az állat, hatalmas károkat okozva ezzel magamban!!  Olyan vagyok, mint Déva vára…. amit felépítek magamban hosszú hetek során, egy pillanat alatt le tudom rombolni, igaz, utána könnyebben építkezem.. Azon kellene dolgoznom, hogy ezek a pillanatok ne tegyenek ilyenné, könnyebben tudjam kezelni a helyzeteket.  Még akkor is, amikor arról hallok, hogy az az illető, aki milliós nagyságrendekkel tartozik emberek sokaságának, ügyvéddel hajtat be olyan pénzeket, amiből fedezhetné ugye a tartozásait… De nem teszi, mert törvény adta lehetősége van. Állambácsi eddig is szépen megoldotta, felé lévő tartozását úgy hajtotta be, hogy az inkasszózott számláról visszavette azt a pénzt, amit hónapokon át utalt, és egyik zsebéből a másikba tette.. Ez mondjuk dolgozók bére volt, de ez olyankor nem érdekes…. Jaj , tudom, semmi közöm hozzá… Illetve valami mégiscsak van… És ezen illető, aki évekig káoszban élt, nem látta át saját anyagi bázisát és helyzetét, most ügyvédet küld évek múltán emberekre, saját hanyagságát megfejelve borsos ügyvédi munkadíjjal. Ezzel szemben bíróság által megítélt adósságát pedig nem fizeti ki „nincs” címszóval.  Ez a tisztesség manapság..  Mert a tőle részletfizetést kérő leveleket nem válaszolta meg, nem bírálta el, mert nem tudta már a feje felett lévő hullámokat irányítani, de megoldotta!  Végrehajtókkal!!! Ezért háborog a lelkem és fordul ki a gyomrom… Ráadásul kompromisszumos megoldásra sem volt hajlandó… Kérem… Ezért tartunk itt.

DE…. Hozzáteszem, azon vagyok, hogy az ilyen és ehhez hasonló dolgok ne hozzák ki belőlem az állatot… Azt meghagyom nekik, hisz ők viselkednek úgy… mármint ezek a fent említett egyedek…    Bár az állatnál ösztönös némely cselekedet, így nem piszkolnám be őket az efféle hasonlítgatással…

És közben megfeledkezünk az apró örömökről? Nem, nem szabad, mert az visz előre. És ezeket az embereket félreállítják az utunkból….