Powered By Blogger

Magamról

Saját fotó
Semmi sem gyógyít úgy, mint a mosoly és a nevetés. Ha könnyedebb lélekkel éljük a világot, azt mutatja: szívünk a helyén.(Douglas Pagels) Szeretnék idézetekkel, dalokkal, gondolatokkal segíteni. Bárkinek, aki úgy érzi, soraim mosolyt csalnak az arcára.

Július 29.

Július 29.
Minél mélyebbre jutsz önmagadban, annál közelebb jutsz mások szívéhez. Ez a kettő ugyanaz, mert a te szíved és a másiké nem nagyon különbözik egymástól. Ha érted a saját lényedet, érted mindenki lényét. És akkor megérted, hogy te is voltál bolond, tudatlan, te is sokszor elbuktál, te is követtél el bűnöket önmagad és mások ellen. És ha mások még mindig ezt teszik, nincs semmi szükség a megítélésükre, a megbélyegzésükre. Nekik kell felismerniük és magukra kell hagyni őket; nem feladatod, hogy egy bizonyos forma szerint alakítsd őket.
Nagy különbség van a részvétlen némaság és az együtt érző meghallgatás között. A modern ember egyik legnagyobb keserve, hogy nincs hol, nincs kinek a batyuját kiteregetni. Ezért olyan keresettek a pszichiáterek, akik türelmes, fizetett szak-meghallgatók, s olykor nem is tesznek mást, csak hagyják, hogy a páciens alaposan kibeszélje magát, s már ezzel is gyógyítanak. Holott egymás orvosai lehetnénk - egy kis szeretettel, empátiával, valódi és nem színlelt érdeklődéssel embertársunk személye iránt. Megérinteni a remegő kezet, elmélyedni a repdeső tekintetben, azt sugallni: "Most te, egyedül te vagy a fontos", s lenyugtatni a zaklatott lelket, azáltal, hogy osztozunk vele.

Hogy is mondják? Kerekedj felül a téged ért sérelmeken? Vagy, ne vedd sértésnek, ami nem egyezik a véleményeddel? Nem tudom. Még mindig nagyon érzékeny vagyok. Ez most már így is marad, de mint előzőleg valahol írtam, nem is bánom. Azt hiszem mások is azok, ezért adódnak súrlódások. Megint nem magunk miatt, hanem a körülmények miatt. De lépjek már túl rajta, könyörgöm!
Meg azon is, hogy elindítasz egy dolgot többedmagaddal, vállalod a közvetítést, mert te elérhető vagy, akár telefonon, akár neten. Hát persze, miért ne… Majd amikor dologra kerül a sor, kapod a tájékoztatásokat, akkor, majd…. majd, ha ráérek, beszélünk. Ezzel sincs semmi baj. Kezdem azt hinni, tényleg nálam van a gubi…. Ez a megcsinálom, intézkedem fajta. Lassíts! Tudom, ésszel felfogom, mentalitással még nem mindig. És akkor persze úgy ítélem meg, hogy a másik érdektelen.  Jól van, látom le kell szoknom erről (is), mert nem vezet jóra.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése