Augusztus 15.

Augusztus 15.

A világ nem csak napfény és szivárvány. Ez egy kegyetlen, undok hely, és bármilyen tökös srác vagy, térdre kényszerítenek, ha hagyod, és soha nem engednek felállni. (...) Bírni kell a pofont, és muszáj menni tovább, csak így lehet győzni. Ha tudod, hogy mit érsz, menj és küzdj meg azért, ami jár, és közben viseld el a pofonokat!

Rocky Balboa c. film

Szombaton lakodalom volt, vendégek voltunk, kivételesen.  J Mármint a magam részéről. Aztán hazafelé, vagyis a ház elé érve igen furcsállottam, hogy az egyik szomszéd néni hajnali 3-kor az utcán kever, ismerve az „egészségi” állapotát. Nos, nekem volt igazam, amint a kapuhoz értünk, láttuk, hogy elesett. Segítségére siettünk, majd mentőt hívtunk. Bár azt mondják, már hazaengedték, nem tudom a családját értesítette-e valaki. Őszintén? Azt sem tudom merre van a családja. Szegény, az orvosi papírjaival bóklászott éjjel az utcán és abszolút nem tudott semmiről. Na ez az, amiről említést tettem már többször. Élünk egymás mellett és fogalmunk sincs a másikról. Mert szaladunk, rohanunk bele a nagyvilágba, mint az ő családja is. Talán nem is sejtik, mi van az orvosi papírokra írva. Viszont azt is tapasztaltam már, ha segíteni próbálok, még a végén és leszek a rossz. Ugye, ki dönti el?

Hozzá kell tennem más műfajban. Álláshirdetések böngészése, még mindig. Találok egy ilyet:

„fénymásoló (nyomtatókezelő, ügyfélszolgálati munkatárs)”, elvárása: gimnázium. Valamint angol középfok!

Na, most megint elmehetek a diplomámmal valahová. Nem, nincs kifogás, hogy nincs nyelvvizsgám és nem beszélek társalgási szinten idegen nyelvet. Anno ezek nem voltak feltételek és ugye változik a világ. Mert amikor lediplomáztam, nehéz volt elhelyezkedni és igen, csak óraadónak sikeredett. A megélhetéshez viszont az éjszakázást kellett vállalni heti három alkalommal, az öt nap tanítás mellett. Sem idő, sem pénz nem adatott a nyelvtanulásra. Aztán családvállalás, sportoló férjjel, vállalva a költözést pici babával, egymagam vele naphosszat, megint nem volt lehetőség, semmilyen előbb említett téren. Majd ez így ment évekig, második gyerek, majd két gyerekkel férjem munka nélkül, azután haza, állásvállalás. Gyermekek megoldása „babysitterrel”, mert zenét tanítani délután lehet ugye, apa pedig szintén délutánozik…. Maradt a nyelvtudatlanság. Bár anno, nagyon anno, beiratkoztam a TIT-be, nagy német érettségivel a hátam megett, haladó tanfolyamra, aztán győztem a nemcsak nevükben svábok mögött megbújni a padban, mert nem tudtam úgy karattyolni, ahogy ők. Illetve volt munkahelyemen is jártam angolra, de néhány hónap után  megelégelte a főnökség, holott ő íratott be …) így abbamaradt…. nos… Kérdezem  a kedves álláshirdetőket, mi is az a nagyon fontos állás, aminél elengedhetetlen az angol-tudás? Köszönöm a választ.