Augusztus 2.
Minden emberi kapcsolatban a legfontosabb a beszélgetés, de az emberek már nem beszélgetnek egymással, nem ülnek le csak azért, hogy beszéljenek és meghallgassák egymást. Színházba járnak, moziba, tévét néznek, rádiót hallgatnak, könyvet olvasnak, de alig beszélnek egymással. Ha meg akarjuk változtatni a világot, vissza kell térnünk abba a korba, amikor a harcosok leültek a tűz köré, és történeteket meséltek.
Paulo Coelho
Tároló-háború
Idén volt 13 éve annak, hogy néhány évi vándorlás után „letelepedtünk”. Ide bizony, a kis panellakásunkba. 64 négyzetmétert mondhatunk magunkénak, amit az idők során kissé kinőttünk. Persze tudni kell, én abból a gyűjtögetős fajtából származom, akinek a nagyapja a rozsdás szöget is felvette az utcán, zsebre tette, otthon lecsiszolta és kiegyengette, mert még jó lehet egyszer valamire. Ennyire azért nem durva az esetem, viszont a gyerekek játékait, egyéb ilyen-olyan dolgokat nem dobok el. Házunk a régi időkben szemétledobóval működött, ami a félemeletekre lett építve. Költözésünkkor ez a funkció már nem üzemelt, ami abból a szempontból szuper, hogy nem képezi a csótányok szaporodási helyét. Akitől vettük a lakást, mellékelt a kulcsokhoz egy közös tároló kulcsot, ami viszont nem ez a picuri, hanem a lenti nagy tárolóé volt. Amihez kulcs az egész lépcsőházból, így csak nekünk volt. A miértjét nem tudom, így alakult. Milyen a magyar? Hamarosan jöttek a szomszédok, hogy adjuk át, mert ne sajátítsam ki, az a házé. Természetesen fiatal voltam, rugalmas és alkalmazkodó, vagy lehet, csak fogalmatlan, és átadtam. A helyiség azóta is üres, anno lakógyűléseket tartottunk bent, arra viszont kicsi. A házban egyébként működik presszó, barkácsbolt és pékség, tehát a lakók nem rendelkeznek olyan tároló helyiségekkel, mint más házakban ez adott. És innen a háború.
Gyermekeim nőttek, feleslegessé vált a babakocsi, a kiságy stb, és gondoltam egy merészet, körbe jártam két emelet lakóit, mivel mozgást a félemeleti tárolónál nem tapasztaltam. Az akkori lakók lemondtak javamra a tárolóról, hisz van olyan szomszédom, aki kettőt is „birtokol”, így zárat cseréltettem, lomtalanítottam és beköltöztem. Mivel középen ott böszmül a szemétledobó cső, így körbe kellett ügyeskednem a szajréval. Tettem be polcot, megoldottam. Hosszú évekig nem is volt semmi gond. Hanem amikor kedves szomszédunk hazatelepült önkéntes kiküldetéséből, el kezdte hiányolni a tárolót. Dúltam-fúltam, és megkérdeztem, egymaga lakik akkora lakásban, mint mi négyen, mi az amit nem tud elpakolni? Hát a kerti dolgait, amit nem hagy kint, nehogy lába keljen. Tudomásul vettem és elkezdtem helyet csinálni… Mire megoldottam, közölte, ő bizony nem teszi oda a dolgait, mert feltörték a pár emelettel lévőt és ő ezt nem kockáztatja meg a fűnyíróval, stb….
Közben lakók az emeleteken jönnek-mennek, vagy szomorúan tudomásul vesszük, hogy eltávoznak az élők sorából. Viszont a tároló-harc folyik. Kedves szomszédom, akivel egyébként baráti a viszony, azóta is folyamatosan piszkál a tárolóért. Nekem ez elég kényes téma, mert nem szeretek senkivel konfliktusba keveredni, főleg, ha egy fedél alatt élünk. De erre ugrok. Ma reggel fültanúja voltam egy vitának, amire egy másik tároló adott okot, mert az ablakom alatt zajlott. Nincs ezzel semmi gond. Csak egyszer kíváncsi lennék, ténylegesen kit is illet és miért. Ma már azon a ponton voltam, hogy magamtól felajánlom, hogy kipakolok és átadom, de rájöttem, nem vagyok a magam ellensége. Így legfeljebb majd a közös képviselőnek teszem fel a kérdést, hogy mi is a helyzet, hátha pontot tesz az ügy végére.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése