Auguszt 10.
Új célt tűztünk ki. Döntöttünk. Nem nézünk vissza. És nem siránkozunk a sorsunkon. Mert ha csak ülünk itt és siránkozunk, az egyetlen, ami marad nekünk, az a siránkozás. Én majd jajgatok, te meg felelsz rá. Na, az lesz ám csak szép! Csodásan éreznénk magukat. És egy nap arra ébredünk, hogy megaszalódtunk. És amikor látjuk az összeaszalódott képünket, akkor bánhatjuk majd az elvesztegetett éveket. De akkor már késő lesz. Az idő rohan.
Mara Meimaridius
Kaptam rá választ,hozzászólást: Igazad van! Bulizunk,úgy teszünk ,mintha nem fájna,néha sírunk ott ,ahol senki sem látja,aztán nevetünk,mert az fiatalít!A végén gazdag-szegény ugyanott végzi,csak az nem mindegy,hogy élt ,milyen bort ivott,észrevette e az élet adta apró örömöket,vagy "belehalt" a svájci frankos hitelébe!Puszillak.
És én is válaszoltam: Így van, az élet megy tovább! Bulizunk, mint régen, sírunk-nevetünk, mint régen, csak legfeljebb nem dolgozunk együtt, mint régen... és majd egyszer mesélünk róla, hogy hol volt, hol nem volt....egyszer régen....! De addig is: Kedveseim! Új célt tűztünk ki...................
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése