Május 20.

Május 20.

Mikor engedj?

Mivel az önsajnálat alapja gyakran az, hogy folyvást engedsz mások akaratának, magától adódik a kérdés: – Mikor engedjek és mikor makacsoljam meg magamat?

A válasz igen egyszerű. Akkor engedj, amikor nem fontos neked a dolog. És akkor makacsold meg magad, amikor neked fontos dolgokról van szó. Néha megalkudni is lehet, de néha nem. Ebben mindig érzelmeidre hallgass.

Ennek a tanácsnak egyetlen gyönge pontja van. A legtöbb ember nehezen tudja eldönteni, mi igazán fontos neki. Szerintem a legbiztosabb, ha felteszed magadnak a kérdést, hogy vajon elviselsz-e emelt fővel ennyi frusztrációt, vagy addig-addig fog gyűlni benned a keserűség, míg végül robban.

Martha nem akart veszekedést amiatt, hogy a férje mindig megvárakoztatta. Továbbra is érte ment, és hazavitte a munkából. Néha olyan sokáig várt, mintha a férfi megfeledkezett volna róla. De mert Martha nem akarta veszélyeztetni a házi békét, nem szólt semmit, és nem rendezett jelenetet. Hónapokig tűrte a férje figyelmetlenségét, fokról fokra dühösebben, mígnem egy szép napon úgy nekiesett a szegény embernek, hogy az csak hápogott. Azután rettenetesen bántotta, hogy így elvesztette az önuralmát, és másnap bocsánatot kért a kirohanásért, majd megint zokszó nélkül várt tovább kényelmes férjurára. Úgy érezte, többé nem teheti szóvá a dolgot, végtére is, miért olyan elviselhetetlen, hogy az ember vár egy félórát, vagy akár egy órát is a férjére, ha ezzel megválthatja a családi békét és nem dúlja fel a házasságát?

Martha sokkal okosabban tette volna, ha felismeri igazi érzéseit: azt, hogy gyűlöli a várakozást, és úgy érzi, a férjének egyébként sincs semmi oka arra, hogy annyit piszmogjon az üzletben, míg ő odakint megsül vagy épp megfagy a kocsiban. Számtalan depressziót takaríthatott volna meg magának. Csak be kellett volna látnia, mennyire idegesíti ez a figyelmetlenség, s ha ideig-óráig megalkudott, hosszú távon mégsem állhatta meg szó nélkül. Végül is ez döntött. Erezte, hogy a végtelenségig nem bírja tartani a száját, akkor hát minél előbb nyitja ki, annál jobb. A férje legalább mindjárt megtudja, hányadán állnak; és ő is azon nyomban jobban fogja érezni magát, mert kimondta, ami a szívét nyomja, nem beszélve arról, hogy ha idejében teszi szóvá, nem lesz újabb kiborulással egybekötött nagyjelenet.

Martha ezek után megpróbálkozhat még egyszer komolyan beszélni a férjével, figyelmeztetheti, hogy ha zárás után öt perccel nincs a kocsiban, akkor nem vár tovább, otthagyja. Azután ehhez is kell tartania magát. Egy-két ilyen alkalom után a férfi bizonyosan belátja, mennyire fontos ez a feleségének, és egy kicsivel gyorsabban mozog. Nem elég fenyegetőzni, hogy majd ezt meg azt tesszük, foganatja annak van, amit meg is teszünk. Vagy, hogy közhellyel éljek, a tettek minden szónál érthetőbben beszélnek, és kiváltképpen igaz ez ilyen esetekben.

És most tekintsük át mindezt még egyszer. Lehet, hogy szerinted a késve érkező férjre várni nem olyan nagy ügy, de Marthának az volt. Ezért tartozott annnyival önmagának és férjének is, hogy tegyen ellene valamit. Martha tudta továbbá azt is, hogy az ügy nem holmi múló bosszúság csupán, hiszen sehogy sem bírt napirendre térni fölötte. Márpedig, ha napirendre térni nem tudott, akkor szembe kellett néznie vele, mégpedig minél előbb. Neki tehát a kocsiban való várakozás nem olyan apróság volt, amiben engednie kellett volna. Talán, ha a férje otthagyja, filozofikus bölcsességgel belenyugszik. Más nő meg ezt nem vette volna ilyen higgadtan tudomásul. Legyen hát mindenkinek természete szerint. Csak légy őszinte magadhoz és döntsd el, hogy mit bírsz elviselni és mit nem. Azután vagy egyszer s mindenkorra fütyülj rá, vagy tégy valamit ellene, mégpedig az első alkalommal.

Paul Hauck