Május 18.

Május 18.

"Ne aggódj!

Legtöbbünk sokat aggódik.

Aggódunk a munkánk miatt, a gyerekek miatt... és hogy mit szólnak

majd a szomszédok!

És ráadásul vannak, akik ezt okoskodásaikkal még tovább fokozzák:

„A helyedben nagyon aggódnék emiatt! "

De a folytonos aggódás nem hogy felesleges, hanem egyenesen

KÁROS! Először is, vonzza a balszerencsét.

Másodszor: árt az egészségnek.

Tehát mit tehetsz az aggódással? Halaszd el!

ELŐSZÖR cselekedj, az aggodalmakat pedig bizonytalan

időre dobd félre! A sikeres és hatékony emberek is ezt teszik.

Bármikor, amikor aggódni kezdesz, kérdezd meg magadtól:

„Mi a problémám most, ebben a pillanatban?"

Mit gondolsz, mire fogsz így rájönni? Hacsak nem vagy épp

életveszélyben, nincs is problémád!

Persze történnek katasztrófák. Lehetsz beteg. Lehetnek pénzügyi

nehézségek. De mindez nem ok arra, hogy riadt nyusziként éld

az életed. "

Amikor beüt a krach, kezeld PERCRŐL PERCRE a helyzetet.

Csak akkor roskadsz össze, ha az elméd a jövőbe kalandozik.

És az elméd mindig a jövőbe akar kalandozni!

Maradj a jelenben! Tégy meg mindent, amit csak tudsz,

csak épp hagyd ki belőle az aggodalmakat!

Gondolj csak vissza eddigi életedre! Kerültél már olyan helyzetbe,

amit nem éltél túl? Ugye, hogy nem?

A jelennel mindig megbirkózol. Csak a képzeleted okoz nehézségeket!

Amikor rád tör az aggódhatnék, halaszd el!

Amikor megkérdezik tőled: „Nem aggaszt-e ez vagy az téged?",

felelj így: „Gondoltam már rá, de még nem volt időm aggódni!"

Andrew Matthews: Legyél boldog MOST!

Magam is meglep az a nyugalom, amivel konstatálom a helyzetemet. Tudom, hogy nem lesz munkahelyem, nem tudom, mit is fogok csinálni, mégsem óbégatok (nagyon) J . Legalábbis a régi önmagamhoz képest elég higgadtan viselkedem és viseltetek. Persze, természetesen vannak, akik negatívumként élik meg a változásom, keresve azt a régi énem, aki azonnal ugrott, és szó nélkül cselekedett. Ugrok most is, csak lassabban és főleg, hangot adok nem tetszésemnek. De zavar az, hogy folyton megy az aggódás, ami nem az ő szájízük szerint van, azt megszólják… Folyton bűnbakot kell állítani, ebbe én elfáradtam. Tudom, sokszor igazuk van, de a jelen helyzetemben nem is vagyok hajlandó ezekbe a dolgokba belemenni.

Próbálja meg mindenki az életét helyre tenni, én is azon vagyok, éspedig olyan módon, ahogy ez NEKEM célravezető. Az ÉN életem és már megint itt tartok. De fülembe cseng Kedves Ismerősöm kérdése: Miért mások életét éled? Tényleg. Önálló személyiségként, önálló gondolatokkal, felelősséggel rendelkezem. Természetesen kérem és elfogadom a segítséget, de nem mindenáron. Valamiféle szabadságot keresek az állandó kötődések mellett, valamiféle kiteljesedést, nyugalmat, boldogságot és biztonságot, amit nem találok, ha folyton egy őrlő malomkerékben szaladgálok, mint a mókus. Nekem is vannak terveim, céljaim, bár most ott van a bizonytalanság, a „Merre és hogyan tovább?”című fejezet. Mégsem értik meg, hogy nekem a legnehezebb. De előtanulmány volt a „türelem” tanulása, lám, elmondhatom, jó diáknak bizonyultam, valamit sikerült elsajátítanom. És ez már elégedettséggel tölt el. J