Május 19.

Május 19.

Hogyan birkózzunk meg az elutasítással?

Az emberek főként azért rettegnek az elutasítástól, mert azt hiszik, az elutasítás annyit jelent, hogy ők semmire sem jók, mert ha nem így lenne, akkor nem utasították volna el őket, az elutasítás tehát hitványságuk bizonyítéka. E nézet szerint az elutasító mindig felsőbbrendű és mindig helyesen cselekszik, míg az elutasított mindig téved és mindig hibás valamiben.

Vajon igaz-e ez? Miért ne tévedhetne az, aki engem elutasít? Nem lehetséges, hogy az ő idegei is kimerültek, és tulajdon gyengeségei, féltékenysége és előítéletei irányítják, amikor ítélkezik fölöttem? Ha egy percre megállsz és elmerengsz azon, hogy minden egyes ember, aki valaha élt, él vagy élni fog ezen a földtekén, legalábbis időnként irracionális érzelmek hatására cselekszik, akkor hogyan hiheted rendületlenül, hogy ezek a körülötted hemzsegő irracionális emberek mindig hibátlanul ítélkeznek? Úgy hiszem, ez az első lecke, amit meg kell tanulnunk mások értékeléséről – ők is lehetnek aljasok, előítéletekkel teltek, utálatosak és irigyek. Ha elutasítanak téged, talán többet mond róluk, mint rólad. Ha például barátod lemegy a zöldségeshez és szőlőt, barackot, banánt vesz, de nem vesz almát, akkor mit mond ez neked az almáról? Azt, hogy az alma rossz? Hogy senki sem szereti az almát? Hogy az alma szégyellhetné magát, kaphatna idegösszeroppanást és depressziót? Ellenkezőleg! Az, hogy barátod elutasítja az almát, csupán annyit árul el, hogy neki nem ízlik, jobban szeret más gyümölcsöket. Ettől még másoknak minden bizonnyal nagyon fog ízleni ugyanaz az alma. Egyszóval, sokat megtudtál a barátod ízléséről, az almáról azonban az égvilágon semmit.

Mennyiben más az, ha a barátod téged utasít el? Lehetséges, hogy nem ért egyet a politikai nézeteiddel, de ebből még korántsem következik, hogy a te politikai nézeteid rosszak, vagy igen? Lehet, hogy nem tetszel neki – talán épp a vállig érő hajad ellen van kifogása. Ami megint csak nem rólad, hanem az ő előítéleteiről árulkodik. Ha akarod, persze, figyelembe veheted a véleményét, eldöntheted, hogy igaza van-e, és úgy határozhatsz, hogy levágatod a hajadat. De dönthetsz úgy is, hogy nincs igaza, és ha nem tetszik, hát fel is út, le is út. Vagy ha a barátsága olyan nagyon fontos neked, akkor a kedvéért is levágathatod a hajad, ésszerű kompromisszumot köthetsz magaddal, feltéve, hogy nem érzed túlságosan magasnak az árat. Bárhogyan is, ha arra az okra koncentrálsz, amely miatt elutasít, akkor kiderülhet, hogy igaza van, de az is lehet, hogy nincs. De sohasem helyes eleve arra a következtetésre jutni, hogy igaza van és az elutasítás bizonyosan jogos, ha azzal okolja meg, hogy hitvány emberi lény vagy. Még ha ismeretségi körödben mindenki elutasít, akkor sincs elégséges bizonyíték arra, hogy értéktelen ember vagy. Martin Luther Kinget sok ezren elutasították. Ami azt illeti, több ezren elutasították Jézust is. Ez azonban aligha jelzi, hogy ők ketten rossz, értéktelen emberek voltak.

Alkalomadtán egy-egy elutasítás még nem ok arra, hogy kibillenj lelki egyensúlyodból. A bölcs ilyenkor igyekszik visszaszerezni a másik elismerését, vagy ha ennek nem látja értelmét, akkor tudomásul veszi, hogy ő is csak ember, nem tehet mindenkinek kedvére, és keres magának olyanokat, akik elfogadják. Kiváltképp megszívlelendő tanács ez, ha szerelemről van szó. El sem tudom mondani, hány olyan emberrel akadt dolgom, aki teljesen összeomlott, csak azért, mert akit szeretett, elutasította. Kétségkívül nem kellemes, ha az emberre rossz szemmel néznek, de aligha élet-halál kérdése. Minden olyan esetben, amikor az elutasított egyénnel sikerült megértetnem az elutasítás okát, és rávennem, hogy igyekezzék fejleszteni egyéniségének azt az oldalát, amely miatt most elutasításban volt része (már amennyiben fejlesztéséről szó lehetett), majd arra biztatnom, hogy keressen új kapcsolatokat – az elutasítás hamarosan feledésbe merült vagy veszített jelentőségéből, vagy éppenséggel az elutasított javára vált. S akadtak mások, akikkel azután nagyszerűen kijött.

Erre utalok, amikor azt mondom: „Légy jó magadhoz.” Helyezd magasabb szintre önmagad. Tartsd többre magadat akkor is, ha mások nem ezt teszik, és meglepve fogod tapasztalni, hogy az emberek is egyszeriben többre becsülnek majd. Az egészségesen önérzetes emberek, akik nem engedik, hogy alkalomadtán egy-egy elutasítás kizökkentse őket a kerékvágásból, jóval kevesebb elutasításban részesülnek, mint azok, akik minden egyes elutasítás után depresszióba esnek és azután annyira igyekeznek elejét venni a legközelebbi elutasításnak, hogy túlságosan is keresik a mások kedvét. Feszülten várják másoktól az elismerést és lélekben szinte fejtetőre állnak csak azért, hogy szeressék őket. Ettől azonban többen fognak elhidegülni tőlük, mint valaha is sejtenék. Az emberek megérzik, hogy az illető milyen kétségbeesetten igyekszik kivívni az elismerésüket, és ettől feszengenek. Ráadásul azon is eltűnődnek, vajon mi lehet a hiba annál, aki olyan nagyon igyekszik a kedvükben járni.

PAUL HAUCK