Május 17.

Május 17.

....amikor egy érzékeny ember nagy stressznek van kitéve, gyakran, ha a körülmények ezt megengedik, a természethez fordul: keres magának egy erdőt, rétet vagy egy parkot, akár egy aprócska kert is megteszi; más környezetet kutat fel, és hogy elgondolkodjon helyzetén. miért? ez egy ösztönös cselekvés. segítségre, reményre, vigaszra, vezetésre vagy egyszerűen csak békére van szüksége. ez valódi ösztön, a lélek üzenete.

...milyen érdekesek azok a pillanatok, amikor az ember szakíthat egy kis időt arra, hogy megálljon és megcsodálja a természet virágainak szépségét, vagy az ég kékjét, vagy igazi zenét hallgasson! azelőtt soha fel nem fedezett szépség nyilatkozik meg, súlyos feszültségek oldódnak fel.

És mi van akkor, kérdezte valaki, ha nem vagyok képes bepillantást nyerni? mit tegyek, hogy megtörhessem ezt a száraz, monoton, fárasztó és terméketlen, lelki értelemben sivatagi létezést? a válasz: ha meditációd sikertelen, menj ki a természetbe, amikor csendes és szép, fordulj a művészethez,amikor emelkedett és fenséges, hallgasd meg egy nagy lélek szavát akár nyilvánosan, akár egy magánbeszélgetés során, fordulj az irodalomhoz, keress egy ihletett könyvet, olyan valakiét aki képes volt bepillantást nyerni.

...a zene alkalmasabb közvetítője a misztikus tapasztalásnak, mint a nyelv: képes jobban átadni annak titokzatosságát, örömét, szomorúságát és békéjét, mint bármely kimondott szó. a fáradt intellektus serkentője és a felkavart érzelmek nyugtatója a zene. a szépséget felismerni, érzékelni vagy éppen megalkotni annyi, mint boldogságot csempészni az életbe. a természet szépségének csodálatából, a zene, a költészet és az irodalom értékeléséből belső segítséget és meditációs témát meríthetünk.

....a legnagyobb balszerencse nem az, amikor megtapasztalunk valamit, hanem amikor félreértjük és következetesen félremagyarázzuk. Hogyha jellemünket rossz irányba befolyásolja, hogyha hitünk csökken általa, ha nehezteléssel, keserűséggel, haraggal vagy gyűlölettel tölt el bennünket, akkor nem sorsunk sérült meg, hanem mi magunk. létezik a körülményeknek és a szerencsének egy olyan apálya és dagálya, amelynek hullámai tisztára mossák az emberiség életét. léteznek olyan ciklusai a változásoknak, amelyeket figyelembe kell vennünk, és amelyekkel összhangba kell hoznunk terveinket és cselekedeteinket, amennyiben súrlódás nélkül akarunk élni, és el akarjuk kerülni a felesleges erőveszteséget. meg kell tanulnunk, mikor kell előrehaladni és meglovagolni a hullámot, illetve mikor kell meghátrálni és visszavonulni. El kell jutnunk ahhoz a hithez, sőt némelyeknek közülünk ahhoz a bizonyossághoz, hogy ha lehetséges lett volna egy jobb kozmoszt létrehozni, a teremtő-tudat végtelen bölcsességében megtette volna. Nem hihetünk istenben anélkül, hogy elfogadnánk az ő világegyetemét. nyugodtan rábízhatjuk jövőnket a csillagokra, ha tudjuk, hogy képesek leszünk hűnek lenni önmagunkhoz.

...mivel azt állítjuk, hogy a gonosz erők mindig önmaguk pusztulását okozzák, ez nem azt jelenti, hogy a továbbiakban mindnyájan nyugodt üldögéléssel töltsük időnket. ez nem válhat tétlenség ürügyévé. ellenkezőleg, arra kell, hogy inspiráljon, hogy nagyobb erőfeszítéseket tegyünk arra, hogy megvédjük ezektől az élet legfontosabb dolgait. A végén győzedelmeskedik az igazság és a szeretet - bármilyen messze is legyen még ez -, hiszen mélyen elrejtve ott laknak az emberek szívében, és az élet által adott utasítások lassan felszínre hozzák majd őket. Magunkévá kell tennünk isten türelmének legalább egy részét.

(Paul Brunton)