Április 4.
Az igazán kínos mindig az volt, amikor döntenem kellett, ez okozta mindig a legnagyobb kínszenvedést. Viszont amint meghoztam a döntést, attól kezdve nem haboztam többet, hanem egyszerűen csak véghezvittem, amit elhatároztam - és rendszerint hatalmas kő esett le a szívemről, hogy már minden eldőlt. Stephenie Meyer
Igen. Szombaton nagyon, de nagyon magam alatt voltam. Most ez a két nap távol a gondot okozó munkahelytől kicsit helyrehozott, de ma indul megint minden előröl. Persze, beszélni kell róla, de nekem néha már sok(k) a vitázás, veszekedés, hőzöngés. Mindenki fújja a magáét, ami mind igaz, csak fáraszt!!! Kiszipolyozza a maradék energiámat, amit lassan pumpálok magamba. Több hit kell, még sokkal több. Bár néha akkor meg úgy érzem nagyképűség. Arany középutat kell megtalálnom.
Nagyon sok a duruzsoló…. Ez bosszant, bánt felkavar, felmérgesít és én is olybá leszek. Akkor pedig megszólom magam. Mert feleslegesen kreálok rossz érzéseket magamnak. Ha pedig csitítom őket, akkor meg az a vád ér, hogy ja, ha nekem mindegy! Nem mindegy, de nem mindig látom értelmét a duruzsolásuknak. Megfogadom nap, mint nap, hogy nem veszek benne részt, de a hülyeségük úgy felhúz, mert fáradt vagyok, hogy részese leszek én is. Nehéz napok, hetek ezek… Hosszú nap lesz ez a mai is …
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése