Április 2.
Soha senki sem számít arra, hogy kirántják a lába alól a szőnyeget; az életünket megváltoztató események általában nem jelentik be önmagukat. Az ösztönök és az intuíciók segíthetnek, küldhetnek néhány figyelmeztető jelet, de még ezek sem tudnak felkészíteni arra, hogy gyökértelennek fogod érezni magad, amikor a sors a feje tetejére állítja a világodat. Ilyenkor düh, zavar, szomorúság és frusztráció keveredik össze az emberben - valahogy úgy, mint a fehér szemcsék a hógömb belsejében. Évekig eltart, hogy leülepedjen az érzelmi por, de te eközben sem állsz le, mindent elkövetsz annak érdekében, hogy keresztülláss a viharon.
Saul Hudson
Amikor nehéz a lelkem, de nincs gyógyír…. Amikor olyan keserű vagyok, hogy valamit elértem, amit szerettem volna, de nem tud kellő örömet okozni… Amikor csak jönnek a könnyek és nem tudok megállj!-t szabni nekik. Amikor nincs elég erőm, mert úgy érzem és nem tudom honnan feltankolni… Amikor úgy érzem magam vagyok széles-e világon… Bírnom és hinnem kellene, mégis most kipukkadt a lufi… Szégyellem is rendesen… Össze kell szednem magam, a gondolataim, az érzéseim, mert csak így állhatok talpra. Tudom, hogy csak magamra számíthatok. Úgy érzem, senkinek sem vagyok fontos.
Megőrjít. Besokalltam. Viszont oldjam meg egymagam a problémákat. Hát nem bírom!!!!!! Vagyis most úgy érzem, mert nekem bírnom kell, és járhat az agyam, hogyan is jussunk túl rajta. Mert ugye én erős vagyok, én kibírom. Most viszont lemerültem, kimerültem, elfáradtam… Csak a sírás van, de most az sem könnyít… Jaj Istenkém, adj erőt, hogy magam legyek!!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése