Április 15.

Április 15.

Amikor érezzük, eljött a változások ideje, akkor elkezdjük (...) visszanézni életünk filmjét, szembesülvén minden kudarccal, ami addig ért bennünket. Természetesen, ahogy egyre idősödünk, ezzel arányosan szaporodik ballépéseink száma is. Ám ezzel egy időben a tapasztalat biztosítja a bekövetkezett vereségek jobb megértését, ugyanakkor utat is mutat a további lépések megtételéhez.

Paulo Coelho

Nem tudom mit is írhatnék. Pontosan azért, mert oly sok minden és oly furcsán történik. Mintha egy szélkakast figyelnék innen is és onnan is, forog, amerről a szél fújja. Vagy tán több szélkakast látok? Azok vesznek körül? Én nem akarok azzá válni!!! Sok lett az üresjárat, annak érzem a gondolataimat, és tényleg ott tartok, hogy csak csóválom a fejem. Amíg más tesz rá, hogy mi tartozik a feladatkörébe, és itt az ellentmondás-à joggal, addig csinálom helyette a dolgokat, mert az üresjáratos óráimnak ez a feladata. Megkérdik, miért? Mert ők is megtartják az óráikat, nekik akkor az a dolguk, nekem meg ez. Csókolom. Olyan okosak, de azok voltak évekig. Könnyű a tűztől távol dolgozni és messziről okoskodni. Nos, pontosan ebbe fáradtam bele az évek során. Én talán nem végeztem volna szívesen olyan feladatot az elit suliban, mint mások, ahelyett, hogy azt pilláztam hétről hétre, melyik gyerek tetves és hogyan szóljak miatta… Hogy alapvető viselkedési és tisztálkodási dolgokkal voltam elfoglalva tanítás helyett?Hogy éveken keresztül sokszor úgy próbáltam bármit is tanítani, hogy nem volt hangszerük, amin gyakorolhattak volna? Meddő próbálkozás, hisz nem is nagyon akarták… Hosszan sorolhatnám… De ez múlt idő, fátylat rá. Oldják meg. Vagyis nem találtak megoldást a problémára. Jogorvoslatot. Talán okosabbak lettek, de nem léptek előre. De nem azt mondtam nekik? Mindegy. Lassan elmúlnak a napok és még mindig hiszem, hogy lesz jobb. Nos ezért dolgozom. Ennyi