Április 29.
Óriás-súly a bánat, elnyűtt nagykabát.
Rám nőtt. Lassan bőrömmé vált.
Fakó szürkére színez, még jól sem áll.
Eddig hordtam, mégis jó lesz eldobni már.
Sorsunk mikor elhagy, mint hűtlen jó barát,
csak állunk, s csodát várunk, míg nem pörget tovább.
Aztán mégis újraindul és új tüzet szít.
S egyszer újból velünk fordul és égig repít!
Van tovább! Vidd világ elsírt, régi könnyeim!
Ha ragyog a szívem, elmúlik a sötétség.
Van miért, van kiért vívnom őrült harcaim!
És mindig is így lesz, bárhol jár a sorskerék.
Tóth Vera
Ma remélem az én sorskerekem is elindul felfelé. Tegnap kaptam másik gyógyszert a szívemre, nem javult a ritmuszavar... Olyan érdekes, belülről rág, emészt fel ez a mostani káosz. Pedig jó a kedvem, vidám vagyok, bár elég egy utalás, mint tegnap és hoppá, potyognak a könnyeim. Pedig nem akarom. Talán mégis struccpolitikát folytatok? Nem nevezném annak. Csak reménykedek, bízok abban, hogy megoldódik a helyzet. Viszont a bizonytalanság, amit mások is árasztanak, ami körülvesz, amitől égnek áll a hajam, mint az új törvényjavaslatok… Nem kenyerem a politika, de ellehetetlenítenek így sok-sok embert…. Ha kövér vagy, ha ez oka a betegségednek és nem tudsz lefogyni, minek neked gyógyszer, vess magadra, még meg is büntetnek. Taníts 28 órában (ha van hol, az a jobbik eset), de a másik is annyiban tanít, így majd délután 3 előtt nincs lehetőséged kezdeni. Oldd meg! De szerencsétlen gyerek már olyan fáradt addigra, hogy nem sokat tudsz vele érdemben kezdeni. Érdekel ez valakit? Na és te naplopó menj dolgozni, akkor is ha nincs hova, mert 3 hónapig lehetsz csak munkanélküli!!! De senki nem kérdezi miért lettél azzá? Már megint kesergek? Nem. Ezek a szomorú, hiteles tények napjainkban itthon. Kérdezősködök mindenféle foglalkozású emberektől, hogy hol és mit dolgoznak, gondolván, akkor én is megpróbálom. De mindegyik legyint, nem vesznek fel újakat, inkább leépítenek… Nos, kérdem én, akkor ki mondja, meg mit tegyek? Mit tehetek?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése