Április 12.
..Az öreg Cherokee indián meséli az unokájának, hogy egy nagy harc dúl a lelkében. A harc két farkas között zajlik.
Az egyik gonosz és tele van dühvel, irigységgel, bánattal, fájdalommal, arroganciával, önsajnálattal, bűntudattal, kisebbségi érzéssel, hazugsággal, hamis büszkeséggel, felsőbbrendűséggel. A másik jó és tele van békével, örömmel, szeretettel, alázatossággal, reménnyel, szerénységgel, jósággal, kegyességgel, bőkezűséggel.
Az unoka kis gondolkodás után megkérdezi: "és melyik farkas fog győzni"?
Az öreg azt válaszolta: "amelyiket etetem."
Fogy a türelmem. Vagy nem tudom micsodám. Egyre kevésbé óhajtok részt venni bármiféle „megmozdulásban”. Szeretném a dolgom tenni, a saját utam járni. Persze, a többiek is, de az út, amit ők választanának, kicsit hangos nekem. Hangos és rettentő mód elégedetlen. Na, nem mintha én olyan elégedett lennék, de kérem szépen, türelem…. Megfontoltság, nem kapkodás, előre”nézés”, „látás”. Ha nem társulok, ellenségük vagyok. Ha igen, a magam ellensége. Hadd döntsem el, mit is szeretnék, mit látok jónak. Viszont nem óhajtok tanácsot sem adni, mert mostanában nem jövök, ki jól belőle… Én… Nevetséges. Jót akar az ember, és a végén ő károsul. Ezt nem kérem, inkább megtanulom a csöndet is. Nekem az elég nehéz, de egyre jobban arrafelé visz az út. Valami arany középutat kell megtalálnom, bár nem mindig van. J Jogi orvoslatok útja…. Ijesztően hangzik. Nekem tényleg valami békeharcosnak kellett volna lennem, még mindig hiszek a szó, a hit és a jóság erejében! Pedig milyen sokan harcolnak és küzdenek ellene!!! Szajkózzák sokszor a fájdalmukból és elkeseredettségükből formálódó gondolataikat… Tele keserű és negatív töltettel…És a lehető legelképesztőbb formákban! Emberek! Hova lett a hitetek??? Tudom, persze, nap, mint nap szembesülök én is azzal, hogy van-e még miért, miben minek hinnem…? Nem kérdés ez számomra. De sosem fog jönni sem a sült galamb, sem másmilyen égből pottyant segítség, ha csak morgok és ellenszegülök. Ha tehetetlenül és kétségbeesve topogok egy helyben ahelyett, hogy a megoldáson gondolkodnék. Azon, hogy magamnak, hogyan is tudok segíteni. ÉN. Akár a gondolataimmal, cselekedeteimmel, látásmódommal. Túl egyszerűnek tűnik az a megoldás a szememben, hogy fogadjunk ügyvédet, majd ő megoldja. Esélyt sem adni arra, hogy idővel, mégpedig záros határidővel esetlegesen rendeződhessen a dolog anyagi része, annak valamilyen hányada. Ha évekig csendben voltak, és nem azt írom, hogy voltunk, mert mi nem ezt tettük, de akkor csendre intettek a most nagyhangúak. Szóval, ha annak idején nem hallgattak ránk, nem léptek fel erélyesen, akkor most miben bíznak? Megint valaki másban. Jó kis magyar mentalitás, majd valaki megoldja helyettünk ezt is. Ebbe fáradtam bele az évek során, mert én is sokszor és túl sokáig reméltem, hogy majd segítenek, hiszen már sokszor írtam: ígértek mindenfélét. Kaptam pofont, sokat, amíg tényleg rá kellett jöjjek, csak magamra számíthatok…de vannak szerencsére kivételes emberek, akikre szintén!!!! És ezért köszönet és hála!!! Nos… Akkor is hiszek abban, hogy békésen is érünk el eredményt… Itt és Most! J
Kívánom, hogy mindenki tudjon rendet teremteni saját kis lelkében, világában, életében, mert a nélkül nehéz higgadtan, józanul és megfontoltan gondolkodni és cselekedni!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése