Március 7.
Csak a szívében boldog ember képes nagy dolgokra. A nagy dolgok: mosolyogni a világra, szeretettel nevelni a gyermeket, elfogadni a szeretetteljes közeledést. Az ilyen ember észreveszi a tavasszal növő kisvirágot, Isten mosolyát, amit felé küld. A súlypontokat kell áthelyezni, s pár kedves szóval megváltozik az életed. Jakab István
Fáradt vagyok. Vannak napok, amik kimerítenek, bár nem tudom, miért érzek egészen más tüneteket. Nem nagyon pihentem a hétvégén, és hajnalban felébredtem, forgolódtam, melegem volt, fáztam, majd mire elaludtam, addigra fel kellett kelnem. Persze jó fáradtan, ami ugye mostanában nem jellemző. Persze, ne akarjak mindig azonos hőfokon égni, mert az nem megy, főleg, ha nem szítják a tüzet. De a parazsam nem aludt ki, csak nem kapott lángra. J Milyen érdekes, már világos van kint, eltűnnek lassan a hosszú, sötét hajnalok. Most már azt várom, hogy mikor tudok nyitott ablaknál írni itt a konyhában, amikor a madarak hajnali csicsergése is behallatszik!!! Ez is eljön hamarosan. Már márciust írunk, szaladnak a napok, hetek. Már nem sötétben jövök haza, de még téli hideg van. Tudat alatt keresgélem önmagam, nem baj, megnyugszom majd. Tudom, napok óta erről írok, de ez teljesen természetes. Megint fókuszálnom kell valamire nagyon, mert ezt is szeretném csinálni, meg azt is, ez is jó lenne, meg az is. Pedig egyszerre teljes szívvel-lélekkel egyet tudok igazán. Persze, tudok egyszerre többfelé koncentrálni, de meg kell leljem a további irányt. Ami előre visz. Nem nehéz, csak le kell csendesíteni a nyüzsgő lelkem, és csendben figyelni. Másokra és magamra egyaránt. Azt is megtanulom, hogy ne legyen kényszerem a beszéd. Belátom ám. Pedig szeretek hallgatni, mégha nem is ez a jellemző. Sebaj. J Fő a bizalom, a hit, a mosoly, a szeretet!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése