Powered By Blogger

Magamról

Saját fotó
Semmi sem gyógyít úgy, mint a mosoly és a nevetés. Ha könnyedebb lélekkel éljük a világot, azt mutatja: szívünk a helyén.(Douglas Pagels) Szeretnék idézetekkel, dalokkal, gondolatokkal segíteni. Bárkinek, aki úgy érzi, soraim mosolyt csalnak az arcára.

Április 1.

Április 1.

Lelkem, szívem kitárom a piacra,
Túladok én is minden kincsemen...
...De nincs erőm ily nyomorulttá válni,
Óh, nincs erőm, én édes Istenem!...
Ady Endre

Felütötte fejét a kétségbeesés. Sajnálom. Nehezen bírom az órák hosszat tartó telefonokat. A családom még nehezebben. Nevetnek és bosszankodnak rajta. A gyerekek még nem értik, nekik még valahol fekete és fehér a világ. Nem értik, hogy egyik napról a másikra romba dőlhet minden. Nem szabadna kétségbeesnem, mert valahogy úgyis lesz. De a kilátástalanság, az a helyzet, amikor találgatsz a jövődet illetően, amikor nem tudod, hogy bizonyos lépéseket megtegyél vagy mégsem a fennmaradásodért, hogy mégsem legyen elhamarkodott.. És mindez jelen esetben nem rajtam múlik.. Nagyon nagy probléma…. És most kisírom magamból. Mert már rámegy az éjszakám, nincs pihentető alvás, zsonganak a gondolatok. De erős vagyok, felülkerekedek ezen is. Na kérem ez a való világ: itt a lét a tét. J

Mert még létezünk és élünk. Mert azzal is szembesülni kell nap, mint nap, hogy emberek, ahogy születnek közénk, úgy távoznak is sorainkból. Tegnap is mellbevágott egy nálam talán 1-2 évvel idősebb ismerősöm halála…. Neki csak ennyi adatott… Ég áldja…

Úgyhogy, fog összeszorít, és bár próbálok küzdeni a közösségért, ez jellemző volt rám mindig is, érzem a romboló erőket, a hitetlenséget és ez szívja az erőmet. Arra kell, döbbentsen talán, hogy magamért maradjak porondon? Rég éreztem ilyen dühödt elkeseredést….

Próbálok azokra a volt kollégákra gondolni, akiknek évekkel ezelőtt a távozás volt az útjuk. Megtalálták a következő állomást. Nekem miért ne sikerülne? Nehezen engedek el dolgokat…tudom..tárgyakat… embereket… Mégsem fog másként működni, az eszemmel tudom, csak ha elvágom eme köldökzsinórokat… De néha olyan szükségem lenne valakire, aki átölel és megszorít, és azt mondja, hidd el, megoldódik minden. Ahogy én tettem éveken át… Azt hiszem, még nem kerültem ilyen helyzetbe a saját részemről. A lehetőségekben hittem mindig, de most, hogy rólam szól a dolog egyes szám első személyben….fogy az erőm… Kérlek…..segíts!!!!! Lassan letörlöm a könnyeim és kifújom az orrom… Odakint is kivilágosodott közben, mert a sötétséget mindig a fény követi..Rajta!!! J

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése