Március 13.
Ha a félelmeinkből merítünk tanácsot, akkor tudnunk kell, hogy a félelem félelmet szül. Ha kétségeink vannak önmagunkkal valamint képességeinkkel kapcsolatosan, és alacsonyabb rendűnek gondoljuk magunkat, akkor csupa kudarccal és akadállyal szembesülünk. Nagyon fontos dolog az, hogy gondolatban gyakran már előre kudarcot vallunk, pedig a hit varázslatán keresztül győzelmeket is arathatnánk. Norman Vincent Peale
Nem írtam az elmúlt napokban. Több okból. Mert eltöszögtem az időt, mert nem tudtam érdemben összeszedni a gondolataimat, és mert sajnáltam magam. Sajnáltam, mert megint olyan dolog miatt bántottak, amiről nem tehetek, de nem haragszom, csak rosszul esik. Fáj, mert olyannyira vigyázok, hogy azokat a dolgokat kerüljem, ami tudom, hogy egyeseknél kényes téma, hogy úgy fogalmazzam meg. És derült égből villámcsapás, egy tőlem távol álló dolog miatt rám orrolnak meg. Sajnálom, ha ez így jön le. A hülye gondolatok itt kavarognak a felemben, mert nem tudom őket kiverni. Két napja. Pedig eltökéltem, hogy nem foglalkozom velük, de egy barát vádló szavai fájnak. Akkor most itt van a pont, úgy döntöttem. Husss, megint, majd megbékél, önmagával.
Ma elég sűrű lesz a program. De én akartam, úgyhogy állok elébe… Jövő héten pedig folytatása következik az eddig elvégzett munkának. Mert menni kell tovább, haladni. Különben az egészet megette a fene… Tényleg nem tudok ölbe tett kézzel a fenekemen ülni… J
Tegnap végre, illetve pénteken már kitavaszodott!!! Már a madarak is előmerészkedtek, csiszolgatták hangjukat. Látszik az embereken a vágy, a természet felé. Meglepően benépesedtek a terek, utcák, jó volt látni!! Igenis, vágynak az emberek a melegre, a napfényre, a társaságra, a szabadba!!! Viszont, ha a szép idő adott, akkor megint természetesnek vélik. Pedig adjunk hálát a napsütéses, szép időnknek, hiszen a világ másik tájékán, Japánban micsoda iszonyatos katasztrófa tombol… Szörnyű, még nézni is. Emberek, életek dőlnek romokba pillanatok alatt… Iszonyú… Igaz, nálunk is voltak, Devecseren legutóbb, meg a disco-katasztrófa… Éljünk úgy, hogy ne idézzünk elő semmi hasonlót!! Hogy álljunk meg a bimbózó virágok előtt és csodáljuk meg!! Feledkezzünk bele a kéklő ég messze végtelenébe és fordítsuk arcunkat a szikrázó napsütésbe!!! Adjunk esélyt a pillanatoknak és magunknak!!! Köszönet érte!!! J
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése