December 11.
Akinek ötletet adok, annak tudása úgy nő, hogy közben az enyém nem csökken; mint ahogyan nem alszik el az én gyertyám, ha azzal más meggyújtja a sajátját.
Thomas Jefferson
A kétség kétségbeesést és újabb kétségeket szül. Látom. Most hálát adok, mert nem a magam útján történt. De nem fogadják el a tanácsaim, az ötleteim… Nem szentírás, amit mondok…ó Édes Istenem…nehogy bárki is azt érezze, ezt gondolom.
Főleg, hogy azért én is gyámolításra szorulok olykor. És akkor mi van? Persze, hogy semmi. Hiszen emberek vagyunk, tele érzésekkel, érzelmekkel, amelyeket vagy engedünk szabadon áramolni, vagy magunkba fojtunk. Az elfojtás már magában is negatív hangvételű szó. Ugyanilyen reakciót vált ki az emberkéből is. Hiszen a rengetegszer való magunkba zárkózás eredményeként jelentkeznek a test fizikai megnyilvánulásai, sokszor betegség formájában. Utat kell engednünk az érzelmeinknek, mert tudom, nem csak én érzem olykor, hogy meg tudnám ölelni az egész világot!… J Az egy másik dolog, hogy én ezt el is mondom. Segíteni szeretnék azzal, hogy a jó élményeimet, a más szemében apró, számomra viszont hatalmas előrelépéseimet világgá kürtölöm! Persze észreveszem, hogy ez irigységet szül, ki nem mondva is, ismerem már az emberek megnyilvánulásait, testbeszédeit.
De hol van megtiltva bárkinek is, hogy előrenézzen? Az, hogy gondolkodjon a megoldani való feladatain, a megoldáson magán?Hogy higgyen magában, az őt körülvevő emberekben? Csalódtam én is ,ajjjaj de hányszor, sőt jelen időben is kifejezhetem, csalódások érnek ma is, nap, mint nap. Sokszor nagyon nehéz felemelnem a lábam a következő lépéshez. De tudom, mit szeretnék, és ez adja meg a következő löketet. Nem megy egyik napról a másikra, az csak kósza álom. Néha felesleges lépéseket is megteszek, de azokat meg kell tennem, hogy a jó irányt folytathassam. És köszönöm, ismét jól érzem magam. Kívánom ennek az élménynek a megismerését mindenkinek! Így Advent tájékán főleg!
Nagyon nehéz terheim is vannak, amiket már el kellene engednem magamtól… Néha úgy érzem már sikeredett, aztán mindig akad valami apróság, ami visszarántja őket. Mégis más oldalról tekintek ezekre a dolgokra. Meglesz az a teljes elengedés is, sajnos földhöz ragadt vagyok némely dolgokban, elismerem. De mutassatok tökéletes embert?!!! Örülök azoknak az emberkéknek, akikkel minderről érdemben tudok beszélgetni. Nevetnek is rajtam némelyek… Egészségükre! Amíg jól érzem magam, addig nevetek velük! Az nevet, aki utoljára nevet! J
December 10.
Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
nem kell más, csak ez az egy oltalom.
Garai Gábor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése