December 15.
Megbocsátottam a megbocsáthatatlant,megpróbáltam pótolni nélkülözhetetlen embereket és elfeledni az elfeledhetetleneket. Sokszor cselekedtem indulatból, okoztam csalódást és csalódtam olyanokban akiktől sosem vártam volna. Öleltem, hogy védelmet nyújtsak és nevettem mikor már nem bírtam tovább. Szereztem örök barátokat. Szerettem és szerettek, de sokszor el is utasítottak.Előfordult olyan is, hogy szerettek, de én nem tudtam visszaszeretni. Repkedtem a boldogságtól, habzsoltam a szerelmet,esküdtem örök hűséget, de volt, hogy teljes erővel mentem fejjel a falnak. Sírtam zenehallgatás, vagy fényképalbum lapozgatása közben és felhívtam valakit csak azért,hogy halljam a hangját. Néha elég volt egy mosoly, hogy szerelmes legyek. Sokszor éreztem meghalok a vágytól és féltem elveszítek valakit aki nagyon fontos számomra, a végén mégis elvesztettem. DE TÚLÉLETEM! És még most is ÉLEK! Az életet nem csak túlélem és neked sem ajánlom, hogy ezt tedd. ÉLJ! A harcba elszántan kell menni, az életet szenvedélyesen átölelni, emelt fővel veszteni és merészen győzni, mert a világ a bátraké és az élet túl sokat ér ahhoz, hogy jelentéktelenné váljon."
(Chaplin)
„Meg” hát…
Nem tudom, milyen címet adjak egyelőre ezeknek a soroknak…Persze mire olvassátok, már meg lesz, de most még kavarognak a fejemben a gondolatok, lelkemben az indulatok. Ha nem akartok keserédes dolgokról olvasni, akkor lapozzatok tovább. Ugyanis napról-napra még mindig keresgélem lelkem állapotát tükröző gondolatokat, és persze hogy van, akit fárasztok is vele, bár nem kötelező végigolvasni. Engem jobban zavar mondjuk az összevert emberek, gyerekek, kutyák, állatok fotói, van, hogy egymás után négy példányban tűnik fel egymás után, elszomorít és tudom, hogy van olyan, aminek igazság-alapja van, de sok a fotoshop által pihent agyúak kreálmánya.. Hogy ilyenekre gondolnak… Persze, ahogy az általam feltett videók sem mindig nyerik el a köz tetszését, csak ezek a durva képek bántják a szememet. Mint ahogy azon az írások is, amik hasonló tartalomról szólnak. Megverte, megfenyegette, megbántotta, megzsarolta, megkínozta, megerőszakolta, megbecstelenítette, megalázta, megnyomorította, megcsonkította… Egyre borzalmasabb.. És milyen igekötővel vannak e szavak „meg”áldva? Jöhettek okoskodó barátaim és belém köthettek, nem vagyok nyelvész, sem magyartanár… Nekem a „meg” szócska, a matematikai „plusz” kifejezést juttatja eszembe. Amikor azt tanultuk, hogy egy meg egy az kettő, hozzáadást, többletet, pluszt jelent. Vannak ilyen szavak is a tarsolyomban, mint például a megdicsérte, megoldotta, megállapodott, meghálálta, meghatotta, meghitt, megfizette…. Na, témánál vagyok! Úgyhogy, ha véletlenül eddig is elolvastad, akkor még abbahagyhatod! Szóval megfizette, a szó jó értelmében. Mert van a megfizetett érte (kissé negatív hangulatú) kifejezés, én viszont a megfizette alatt, az egyénnek kijáró, megjáró jussának kifizetésére gondolok. Ami a mai világban, furcsa ugyan, de eléggé nem egyértelmű dolog. Persze, még mindig itt tartok. És most tartok csak itt igazán. Olvasom, utcán hallom, a volt Elcoteq-dolgozók esetét, hogy az elbocsátott pécsi dolgozók sem fizetést, sem egyéb juttatást nem kaptak decemberben, és hogy máris a parlamentben van az ügyük. Történik valami legalább az ő esetükben. Mert a miénkben, egyelőre csak bírósági végzés van arról, hogy ugyanezek a járandóságok, amik április (!) óta nem kerültek kifizetésre, jogilag megjárnak. Vagy megfizette a járandóságot jutalék formájában pl az a cég, aki, ha nem termeltél profitot a nap folyamán, olyan zárást csinált neked aznapra, hogy füled-farkad lekonyult… De ők sem fizetnek…. És sorolhatnám!!! Nem unod még Kedves Olvasóm? Tudod, ha ezeket a kis idézeteket nem kutatom fel magamnak (és Nektek), ha nem erősítem magam többek között, Barátaimmal való kapcsolattartással, pozitív gondolatokkal, akkor már rég megtörtént volna az, amit az ember senkinek sem kíván. Viszont elérnek, egyre sűrűbben rossz periódusok… Kivédem őket, mégis elgyengítenek, és elszívják az erőmet, mert egyre kevésbé van miből töltekezni. Még jó, hogy mindjárt Karácsony. A lelkem már hónapok óta készül rá… És ennyi… Szépen fel van díszítve a lakás a világítós füzéreimmel… Csak nem kapcsolom fel őket, mióta kijött az EON levele… J Marad a mécses, meg az illóolajak, füstölők….Az is szép, hangulatos. J Egyre-másra azt hallom, ne ajándékozzuk egymást. Kedves Olvasó! Tedd a szívedre a kezed, Te nem szeretsz ajándékot kapni és adni? Én mindkettőt imádom, és nem érdekel a tény, amiket fentebb említettem, valahogy megoldom! Szeretem az egész hangulatát, a mondanivalóját, az Advent idejét, egyszóval beragyogja a szürke, téli napokat. Ez az írás, meg, mint a Luca-széke, úgy készül… Már azt sem tudom, honnan indultam el, persze közben mosok, takarítok, szervezek, leveleket írok, chatelek…stb… Szóval hangulatok, ködös-szürke-borongós, fénytígérő-reményteljes. Már más a kedvem, mint a téma elején.. Most azt kívánom ennek a sok szerencsétlen embernek, nem, nem a ki nem fizetett dolgozóknak, még csak véletlenül sem, hanem azoknak, akik „meg”tették azt, hogy nem fizettek… Na… Szóval nekik kívánom, hogy legyen áldott, békés Karácsonyuk, ne érje őket azon gondok sokasága, amiket maguk mögött hagytak, amiket okoztak. Élvezzék a jól megérdemelt ünnepi asztal bőségeit, az ajándékokat, mert ezt mind tőlünk kapták! Kedveseim! Arra gondoljunk, hogy fantasztikus ajándékot tudtunk nyújtani nekik, és ha olvassák a soraimat, (bár miért olvasnák)adjanak hálát ők is, hogy ilyen dolgozóik voltak! Hmmmm….. sosem voltam „normális”, itt ülök és mosolygok magamban. Tényleg ezt kívánom, de azt nem mondtam, hogy nem zaklatom őket továbbra is kis sms-bombáimmal, telefonjaimmal. Mert örülök az örömüknek, de sarkalom őket arra, hogy ők is adhassanak! Azt hiszem, kezdek belebonyolódni….De én értem, mit is akarok kifejezni… És látod , Kedves Olvasó, máris jobb a kedvem, mert elmélkedtem szép dolgokról, kiírtam az engem bántó dolgokat magamból… Értelmezhetitek, ahogy akarjátok, panaszlevélnek, de akkor csak az egyik oldalát veszitek észre, mert mindenki azt olvassa ki belőle, ami őt érinti. Értelmezhetitek kissé gúnyosnak, ebben némileg van valami, de mégsem teljesen. És értelmezhetitek úgy, ahogy én gondolom. És ezt köszönöm Nektek, mert akkor megértettétek… És ezennel meg is született az írásom címe: „meg”hát…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése