Március 28.

Március 28.

A lebecsülés az alacsonyabbrendű ember agyában születik meg, mert az ő igazsága kizár minden más igazságot. Mi azonban tudtuk, hogy az igazságok megférnek egymással, ezért eszünkbe sem jutott, hogy lealacsonyítjuk magunkat, ha elismerjük a másik igazságát, jóllehet az minálunk tévedés. Az almafa tudtommal nem nézi le a szőlőtövet, sem a pálma a cédrust.
Antoine de Saint-Exupéry

...enyém.....

Olyan sok érdekességgel találkozom nap, mint nap. Tulajdonképpen, csak nézőpont kérdése, hiszen ami nekem érdekes, attól lehet, hogy Te elalszol unalmadban és ugyanígy fordítva. Konkrét példát kérsz? Hát hirtelen nem is jut eszembe, mert akartam írni a horgászatot példának, unalmasnak, de eszembe jutott, amikor legutóbb (jaaaj, vagy már 3-4 éve) nekivágtunk nagy elánnal pecázni, akkor is találtam érdekeset a környezetben,  vagy amivel elfoglalhattam magam…  Na,  mert halat nem fogtunk…vagyis csak kis sneciket, de ugye nem az volt a cél…halászlé ügyben.  Jó volt nézni a tavat, a tájat, a madarakat, és megannyi apróságot észrevenni , ami mellett a hétköznapokon elmegyünk. Vagy van néhány buszos történetem is, ami miatt igen vidám lettem… Természetesen azt gondoltuk, mi résztvevők, hogy ez egy reggeli, teljesen jó napindító sztori… Nem néztem körül, hányan néztek hülyénk bennünket. Történt ugyanis, hogy reggeli mélázásom közben felszállt a buszra kolléganőm, akivel rögtön el is kezdtünk „dolgozni”, szó esett erről-arról, amikor észrevette, hogy mögöttem ismerősei ülnek. Ezután több szálon folyt a társalgás, hol velem- nekem beszélt, hol pedig az ismerős pár hölgy, vagy férfi tagjával. Természetesen én sem maradhattam ki a szórásból, hangot adtam véleményemnek, hozzászóltam, hisz ismertek…  J  Persze jókat kacarásztunk és meg is hívtuk őket egy előadásunkra, mert igen jól járnának vele, ha megnéznék.  Kollegina ecsetelte is a témát, előadót, és akkor már az is részt vett a tájékoztatásban, aki nem akarta. Közben rájött, hogy az ismerőse mellett ülő hölgy nem tartozik a társasághoz, de nagy szeretettel őt is meginvitálta az előadásra. Ekkor ajánlottuk fel, hogy nyugodtan menjen előre és a sofőrnél a mikrofonba mondja be, nehogy valaki lemaradjon!!! Nagyon vidám hangulat uralkodott ekkor már a kis bagázsunk körül, és megállapítottuk, nagyon jó volt így kezdeni a napot! Persze a folytatása is kellőképpen alakult, más irányba, de ha rajtunk múlik, a hülyeség az csak dől belőlünk!!! Vagy ifjú korom egyik emléke ugrott be a napokban, amikor kedves barátom mesélte, hogy bizony a járaton, amelyen utazik, sokféle ember van, a nők zöme például megsavanyodott vagy idegbeteg „családanya”, vagy a „férjemjóltart” típusú p…. . Mosolyt, vagy érdeklődő, intelligens tekintetet ritkán látni, de akadnak kivételek.  J  Akkor jutott eszembe az a sztori, amikor ezelőtt ööööööööö huszonéve,  elmentem családlesőbe a barátnőm kíséretében Mohácsra.. Az én párom akkor a Pmsc-ben focizott és oda mentek edzőmeccset játszani. Nekem több sem kellett, nosza buszra szálltam, gondolván, megnézem a családját, hiszen akkor még nagyon a kapcsolat elején voltunk, és ugye biztos ami biztos…  :P  Neeeem ááám, szerintem mindenki kíváncsi ilyenkor, főleg ha a leendő sógornőjéről ódákat hall..

Aminek maximálisan helyt is adok így huszonév távlatából…

Szóval Móni barátnémat sem kellett kétszer hívni, elindultunk és buszra szálltunk. Vidámak és fiatalok voltunk, magam kellő exhibicionizmussal megáldva, oly halkan kacarászva, ahogy szoktam…

És akkor, ott, nagyon elcsodálkoztam az embereken, akik fáradtan, mosolytalanul, kifelé fordulva, üveges tekintettel zötykölődtek haza a megyeszékhelyről, a napi ledolgozott X órájuk után.  Mélységesen fel voltam háborodva fiatalos lendületemmel, hogy nahááát, milyen fásultak a népek, mikor hétágra süt a nap, gyönyörű idő van és különben is!!!! Azóta sokszor eszembe jutok, amikor fáradtan dőlök a busz oldalához, hogy na tessék… most nevess és kacagj hangosan, és akkor mosolyra is húzódik a szám, ha mástól nem, az emlékektől! Mert akkor is megtalálom azt a szépet, ami emlékeztet arra a fiatal lányra, aki még gondtalanul nevetett a világba, és hitte mindig így lesz!!  És többnyire hiszi most is, mert az évek elszaladhattak, a mosoly megfakulhatott, a kacaj halkabb és ritkább lett ugyan, de a hit és a csillogás a szememben az megmaradt!!!  Nem kerül semmibe!! És az az enyém!!!